Egyébként a helyzet olyan reménytelennek nézett ki, hogy a sokadik bontás és hangos káromkodás után már Dani is azt mondta, hagyjam a fenébe, ha ez a sapka ennyire nem akarja, hogy megkössem, akkor majd keres másikat. De lehiggadtam, és azt mondtam, hogy OK, egy UTOLSÓ próbálkozás, és ha most se jön össze, akkor feladom.
Nem mintha ennyire nehéz lenne, csak beleszaladtam mindenbe, amibe lehetett. Az eredeti minta szerint ez egy batárnagy, XXL-es sapka, amit vastag fonalhoz mérten viszonylag vékony tűvel kötött a tervező, méghozzá ki-befordítható verzióban (ami a norvégminta miatt négyrétegű, tehát valószínűleg elég sokat felvesz a saját bőségéből).
Nemcsak bő, hanem magas is. Ha végigkötöm a mintát, akkora lesz, mint egy kémény, meg kell tehát határozni, hogy az ember a saját (férjének a) sapkájára a mintának mekkora részét szeretné feltétlenül rátenni, illetve nem árt közben egy meglévő és jó méretű sapkához méregetni, hogy mégis nagyjából honnantól és milyen ütemben kell fogyasztani.
Érdemes körben az ismétlésszámot 4-ről 3-ra csökkenteni, (144 helyett csak 108 szemmel kötni, ahogy a ravelrys projektek többségénél is ajánlották), vagy pedig vékonyabb fonalat választani hozzá. (Na de milyen fonal az, amiből 144 szemre kell kezdeni egy sapkát? Zoknifonal talán, 2,5-ös tűvel? FITYISZT, azt már nem. Szóval maradt a 3 ismétlés - és talán még így is nagy egy kicsit, de hordható.)
Megint megállapítottam, hogy aki évente pontosan egyszer köt norvégmintát, az ne csodálkozzon, ha nem lesz tökéletes, és ha az embernek olyan mérnökalkatú férje van, mint nekem, akkor számítani lehet arra is, hogy PONTOSAN oda fog mutatni, ahol egy-két szem kicsit lazább/szorosabb lett az ideálisnál, hogy "édesem, az ott nem úgy néz ki, mint a többi". (Ezvanbazmeg, rosszul nősültél.)
De egyébként nagyon örül neki, és holnap reggel természetesen már ebben megy dolgozni.
Minta: Frolicking Deer Hat (ingyenes)
Fonal: Lana Gatto Nuovo Irlanda (ex-Mosó Masa, régi nagy szerelem)
Tű: 3,5 mm a passzéhoz, 4 mm a sapka felső részéhez