2016. október 18., kedd

Pamplemousse sapka, a rémes

Szilvi nemcsak az anyukájának, hanem saját magának is választott egy sapkát, és hozzá orgonalila Cotton Merino fonalat. Az nyilvánvaló volt, hogy ebből a fonalból én a leírásban jelzett kötéspróbát az életben nem fogom összehozni, ezért eléggé lekicsinyítettem, de így lett jó.

A mintája - hogy ne mondjak rá semmi csúnyábbat - eléggé utálatos. Arról szól, hogy a jobb tűvel vissza kell szurkálni kettővel saját maga mögé, és két sorral lejjebb. Ehhez én egy idő után inkább egy horgolótű segítségét vettem igénybe, amit folyamatosan a jobb kezemben tartottam, és a megfelelő helyeken - vagyis túl gyakran - fogtam, végrehajtottam vele a visszaszúrós trükköt, és mentem tovább. Kicsit lelassította a folyamatot, de a végeredmény egyébként szép lett, elégedett vagyok vele.

A két gomb csak díszítőelem, így - bár eredetileg megcsináltam rendesen a gomblyukakat is - száleldolgozásnál a fonal végével összeöltöttem a gomboláspántot. A gombokat egyébként naná, hogy a Gombudvarban találtuk, méghozzá első pillantásra. Egyszerű formájú, de mégis érdekes gombot szerettem volna találni. Erről a kis szépségről kiderült, hogy ráégetett kristálycukor-szemcséknek köszönheti a rusztikus felületét. (De nem érdemes nyalogatni, mert nem édes - nem próbáltam ki, az eladóhölgy mondta, én meg elhittem.)

Nézzétek, ilyen lett végül:





Fonal: Drops Cotton Merino, majdnem 2 gombolyag
Tű: 3 mm a passzéhoz, 3,5 a sapka testéhez



2016. október 9., vasárnap

Izmir sapka

Ezt a sapkát Szilvi kolléganőm az anyukájának kérte még az előző tél végén. A fonalat meg is vettük hozzá, de aztán annyira kitavaszodott, hogy már senkit nem érdekelt egy meleg téli sapka, így a megvalósítást mostanra halasztottam.

A megadott fonalvastagsághoz a minta valami egészen elborult kötéspróbával dolgozik, olyat én szerintem sose tudnék produkálni, de gond egy szál se, van egy sapkám Karismából, 3,5-ös tűvel kötve, kipróbáltuk, hogy annak jó a mérete. Leszámoltam, és már meg is voltak a tökéletes adatok :-)

Ezt a sapecot fentről, a feje tetejétől kell kötni, így felhasználhattam, amit a Vivid takaró négyzeteinél tanultam, a középről kifelé kezdést. (A szaporításhoz használt lifted increase meg zoknikötés közben ragadt rám valamikor.)

Nagyon tetszik, szerintem egy kicsit olyan Nagy Gatsby-feelingje van. Mókából ki is próbáltam, tudok-e magamnak '20-as évekbeli sminket is csinálni hozzá, de szerintem nem igazán sikerült, Dani meg finnyogott, hogy így nem nézek ki jól, szóval úgy sejtem, nem nagyon kell ezt a flapper girl-stílust erőltetni.

De a sapka tényleg jó, legszívesebben magamnak is kötnék egyet, ha nem lenne húsz másik. És ha kötnék, akkor viszont nemcsak úgy körbetekerném a fonalat a szélén, hanem valami látványos dekorációt varrnék rá, vannak ötleteim. (Csak hát akkor se kell még egy sapka... EGYELŐRE.)




Minta: Izmir hat (ingyenes)
Fonal: Drops Karisma, épp egy picivel több, mint egy gombolyag, kb. a legalsó fordított sávhoz kellett újat kezdeni
: 3,5 m



2016. október 2., vasárnap

Vivid, az óriási babatakaró

Épp most ellenőriztem a Facebook-oldalamon; augusztus 3-án mutattam be az első két próbablokkot a Vivid takaróból. Ha úgy vesszük, elég gyorsan elkészült, szinte napra pontosan két hónap alatt fejeztem be, de úgy, hogy teljesen: szálak eldolgozva, kimosva, megszárítva, lefényképezve.

Négyzetenként blokkolni lusta voltam, de majd a képeken látszani fog, hogy jobb lett volna, ha inkább rászánom az időt, mert elég különböző méretű és alakú darabokat sikerült kötnöm :-D (Mindenesetre megállapítottuk, hogy ha a gyereket valaha pszichológushoz kell hordani, akkor az jó eséllyel nem azért lesz, mert nem pontosan egyforma négyzetekből állt a takarója; Dani meg még azt is hozzátette, hogy egy rendes mérnök tudja, hogy egy négyzet az nem mindig négyzet, és azt is tudja, hogy mikor mennyire muszáj szabályosnak lennie.)

A képeken az is látszik, hogy a blokkolást mosás után is kihagytam, bár gondolkodtam rajta, hogy azért mégiscsak meghúzom egy kicsit, és akkor nem kell új takarót venni a franciaágyra, a kiscsajnak meg majd kötök másikat :-D
Igazából tényleg nem az a tipikus újszülöttméret, mert így, mindenféle nyúzás nélkül éppen 80x100 cm lett, vagyis sokkal inkább kisgyerek-, mint babatakaró.

Viszont cserébe szép. Ha eltekintek attól - és nem olyan nehéz -, hogy nincs benne két párhuzamos vagy merőleges vonal, és csak azt nézem, hogy vidám, vagány, jók a színei, klassz a mintája, és egyébként is én csináltam, akkor azért megveregethetem a saját vállamat.

Az unalmas technikai részletekről annyit, hogy középről kezdve körben kötni az első pár sorban eléggé macera, de nem megoldhatatlan. Érdemes volt megtanulni, azóta már sapkát is kezdtem így.
A blokkok összedolgozásához tökéletes megoldás volt a mattress stitch (ezt vajon magyarul is matracöltésnek hívják?), ami nehezebben ment, és nem is sikerült minden egyes alkalommal, az a sarkok pontos illesztése, hogy a minta átlói szépen találkozzanak. Most mit mondjak, nem mindig találkoznak szépen, na :-D Ha egyszer tényleg kötök egy ugyanilyet a franciaágyra - mint ahogy nem fogok -, annak a végére ez is tökéletesen fog menni :-)

A sok hadova után néhány kép, vagy a néhánynál kicsit több, mert tényleg oda meg vissza vagyok :-D


Essünk túl a vallomáson, ez pont ilyen csámpás :-) 



...és igazság szerint a színek elrendezését is jobb lett volna kész sablon alapján intézni, nemcsak ahogy-esik-úgy-puffan-alapon :-)


Így néz ki az, ahol nem lett az igazi a csücskök találkozása, de a sokadik szétbontás után az ember egyszer csak úgy dönt, hogy ez talán nem is annyira lényeges :-)


Ez itt viszont egy igazi sikerélmény! 



Bár a négyzetek széle girbegurba, az azért látszik, hogy a mattress stitch milyen szépen kapcsolja egymáshoz az oldalakat. 


Az egyik csücsök.


 Többé-kevésbé még az átlók is egymás folytatásaként helyezkednek el. Ez a kedvenc képem. 



 Nekem is tetszik, kölcsönvehetem januárig? :-D 

Minta: Vivid 
Fonal: Drops Cotton Merino, színenként 2-2 gombolyag, meg egy kicsi *
Tű: a kötéshez 3,5 mm, a leláncoláshoz 4 mm

* Mivel a munka folyamán úgy tűnik, egyre lazábban kötöttem, hiába számoltam ki az elején, hogy 2 gombolyagból márpedig ki fog jönni 5 négyzet - hát nem jött. Grammok/méterek hiányoztak, de akkor is. Itt is köszönöm a "szponzoraimnak", hogy egy-egy négyzetet örökbe fogadtak, és kisegítettek a megfelelő mennyiségű (vagy több) fonallal. 

Köszi szépen a pirosat Adélnak, a sárgát Tündinek, a lilát Dorottyának, a türkizt Verának!