2015. szeptember 30., szerda

Tudom....sapka-sál :-D

Nincs még január, de azért eszembe jutott a cseresznyeszedős vicc, mert mi mást kötnék most, a hideg évszak közeledtével, mint sapkát meg sálat.
A múltkor kötöttem Szilvi kolléganőmnek egy Wurm sapit Malabrigo Arroyo fonalból, ami finom puha volt, csak jó drága, ezért amikor Szilvi úgy döntött, hogy valami nyakbavalót is szeretne hozzá, akkor már a színben hozzáillő, de jóval "hétköznapibb" áron elérhető fonalak között nézelődtünk. Így esett a választásunk a Merino Extra Fine-ra, ami nekem régóta a szívem (egyik) csücskében van.

Nem került viszont be mellé a csücsökbe a Frangiflutti sál (vagy kendő), leginkább azért, mert nincs jól megírva.

Persze haladok vele, és egyébként jól is mutat a választott fonalból, meg a sapkához is menni fog, szóval szép lesz ez, csak valószínűleg nem fogom tömegesen gyártani.


Ilyesmi lett a sapec.


És így néz ki most a sál. A képről nem annyira egyértelmű, de tényleg van egy pont ugyanilyen árnyalat a sapkában :-)


2015. szeptember 23., szerda

eSKüvői összefoglaló

Bár lassan már illene leszakadnom az esküvős témáról, igazából most jöttem rá, hogy kreatívkodós szempontból még semmiféle összefoglalót nem készítettem róla.

Persze Kate Davies tervezőhöz képest a fasorba' se vagyok (nézzétek meg, miket tervezett és kötött magának is és a férjének is, eszméletlen), de én is nagyon szerettem volna legalább néhány apróságot saját kezűleg készíteni. Eredetileg eléggé nagyratörő terveim voltak (szerencsesüti a vendégeknek, kötött/horgolt stóla vagy boleró saját magamnak, horgolt füzér és csipkés mécsesek a kerti buliba, meg ilyenek), de aztán a hetek-hónapok csak teltek, én meg még mindig nem jutottam túl a tervezgetésen, szóval szépen egyesével elengedtem az ötleteimet, és csak annyit tartottam meg, amennyit a realitásoknál maradva meg is tudtam valósítani.

Ezeket sikerült: pici, hullámcsatra erősíthető virágdíszek, rózsás nyakláncok a koszorúsleánykáknak és magamnak (de a négyből az egyiket Beától kaptuk, így az ő keze is benne van), gyűrűpárna, amit horgolni és varrni is kellett, és amire a legbüszkébb vagyok: Dani nyakkendője, amit végül természetesen felvett :-)



A nyakláncot és a nyakkendőt korábban már bemutattam, a gyűrűpárna szívecskéje Annás kertjéből van, a párnához használt maradék pamutszatén meg a ruhámból, ami egyébként szintén sk, csak nem az én saját kezemmel készült, hanem A Matulaikrek varrták, illetve többnyire Zsuzsi varrta, Kriszti meg gondolom, drukkolt :-)

Nem lenne kerek a történet, ha nem egészíteném ki a profik által, de mégis külön csakis nekünk készített darabokkal. A meghívónkat - a Barkából sokaknak ismerős - Olgától kaptuk ajándékba, és nézzétek, mennyire hasonlítunk magunkra :-D  A gyűrűmre pillantva pedig nemcsak az jut eszembe, hogy a férjem húzta az ujjamra, hanem az is, hogy Anna barátnőm készítette.

Hát így raktuk mi össze az esküvőnket, csupa barát és kedves ismerős segítségével. Számomra nagy jelentősége van, hogy ennyi mindenkinek a keze nyomát viselte magán ez a nap. Ettől tényleg olyan KÖZÖS lett :-)




2015. szeptember 21., hétfő

Jópofa zöld boleró

Imádom a telefonos fényképezőgépemnek ezt a színcserélős funkcióját :-)
A Facebookon ugyan mutattam már ezt a vihargyorsasággal készült bolerót (amit aztán nyilván nem vettem fel, és simán lehet, hogy ezután már nem is fogok, mert arra az egy konkrét alkalomra készült, amikor nem vettem fel :-D ), de itt még nem örökítettem meg. Mivel igazából szép is lett, meg jó is lett, úgy döntöttem, azért legalább egy blogbejegyzés jár neki.


Fonal: egy szál Baby Supremo és egy szál Mohair összefogva
Tű: 4,5 és 4 mm

Tanulság: kötéspróba, kötéspróba, kötéspróba (mert nem lehet mindig ugyanekkora mázlim)