2015. április 19., vasárnap

Poncsóver? Vagy pulcsó?

Magam se hittem volna, ezt csak elkezdtem kötni, aztán kötöttem, amikor elrontottam, akkor káromkodtam, lebontottam, újrakötöttem, pontosan ugyanott újból elrontottam, megint kijavítottam, és végül befejeztem. Mindezt mondjuk olyan egy-másfél hónap alatt, szóval mindezidáig példátlan sebességgel :-)

Az egyik tanulság az, hogy ezek szerint pulcsit is úgy köt az ember, mint minden mást: elkezdi, köti, aztán egyszer csak jé, elkészül :-)

A másik meg az, hogy tíz sorral korábban elkövetett fölösleges ráhajtás ellen _tényleg_ a bontás az egyetlen igazi orvosság, mert a "lebontjuk fölötte, és újrakötjük"-jellegű próbálkozással sajnos nem lesz szép.

Aztán van még az is, hogy az I-cord leláncolás még a pikósnál is sokkal szigorúbban büntet, mert a pikók ugyan kis méretük ellenére tényleg elég nagy szemétládák, de legalább nem kell őket minden egyes szemnél megismételni, az I-cordot meg de.

Tehát: íme aaaaaa ............ (dobpergés)................. Climb Every Mountain felsőm. Szülinapi edition :-D


Termékinformáció: 7 (6 egész és egy megkezdett) gombolyag Drops Alpaca, 3,5 mm-es tű.
Minta: Climb Every Mountain (Heidi Kirrmaier), módosítás nélkül, illetve a test egy ismétléssel hosszabbra kötve, de csak mert úgy nekem jobban áll. 

2015. április 6., hétfő

Megint tanultam valami újat, és kész a kardigán

Kétféle kötnivalót is hoztam magammal a húsvéti hosszú hétvégére, de végül csak az egyikkel, a babakardigánnal tudtam foglalkozni, azt viszont sikerült is befejeznem.

Persze ennek is megvan a saját baja, mert elfelejtettem plusz szemeket felszedni a hónaljánál, és csak akkor vettem észre, amikor már befejeztem és leláncoltam az alját, és újra tűre szedtem az ujját. Onnan meg már nem nagyon akartam volna visszabontani, szerencsére valószínűleg nem lesz szűk így sem, mert amúgy is eggyel tovább szaporítottam a raglánvonalat, mint ahogy a minta az újszülöttmérethez ajánlotta.

Tanulópályának is megint tök jó volt ez a kiskardi, mert ha minden igaz, végre tanultam egy rendes tisztességes fonalvég-eldolgozási módszert. Eddig csak úgy-ahogy behúzkodtam a fonal végét, meg esetleg egyszer áthúztam egy saját magán tekert hurkon. Vékony gyapjúfonalhoz ez jó is, és megbízhatóan működik mondjuk egy sálnál, kendőnél, amit nem húzunk-nyúzunk összevissza, és nem mosunk folyton. Sapkánál se kell szívbajoskodni, mert ott meg úgyis belül van a szélvég, és nem látszik.

Na de ez a kardigán egyrészt ajándék, másrészt háromféle színből áll, meg különben is többször kellett új helyen fonalat csatlakoztatni, így a végén huszonnégy fonalvég pislogott rám, hogy akkor most legyen valami.

Ezt a leírást a fonalvég-eldolgozásról  már jó párszor megnyitottam, de mindig ijesztően hosszúnak és bonyolultnak tűnt, nem is olvastam végig soha, kerestem inkább valami jó rövidet, ami lehetőleg azt a módszert írta le, amit már amúgy is ismertem. Most viszont átverekedtem magam rajta, és megérte.

Tulajdonképpen annyi a lényege, hogy ahol a fonalvég lóg, ott kinézzük a megfelelő sort, és a fonalat követve ugyanazon az útvonalon befűzögetjük mögé a végét egy darabon. Majdnem olyan, mint a kitchener stitch, csak itt egyben van az első réteg, ami mögé öltögetek. Elég komoly kacskaringót ír le ilyenkor a fonalvég, meg be van húzogatva lépten-nyomon a meglévő szemek hátuljába, szóval a végén elvileg elég csak lenyisszantani, és akkor se fog kimászni, legalábbis ez az, amit a cikkben ígérnek.

A felszínen mindebből semmi nem látszik, de tényleg.

Mivel én nem elütő színnel próbálkoztam, ezért nem is tudtam volna olyan látványos képeket készíteni, mint a Purl Bee, szóval inkább nézegessétek meg a linken.

Én meg inkább mutatom a kész kardigánt elölről:



Hátulról:



Közelről:


És messziről :-)


A belevaló gyerek még nincs meg, a kardigánt a nagybácsija fogja kézbesíteni időben. Remélem, kapunk majd róla képet :-)