2015. január 28., szerda

Minizokni, a tudás feneketlen tárháza

Mondják az okosak, hogy az új technikákat először kisebb darabokon kell begyakorolni.

Babazokninál kisebb darabot keresve se nagyon találhattam volna, ürügy is van rá, akkor tessék, itt a remek alkalom, lehet jókat kalandozni a zoknikötés világában.
Mondjuk rájöttem, hogy ez a mikroszkópikus méret se pont ideális, hát szabad szemmel alig látom, hogy mit csinálok :-D

Mindenesetre az eddig ismert és alkalmazott egyetlen módszer mellett (orrától felfelé kötve, kétoldalt ék alakú szaporítással, rövidített soros sarokmegoldással, mint ahogy itt, a Barka kötősulijában Bea Zoknija készült) mostanra a következőkkel bővült a repertoárom:
- újra átismételtem az Old Norwegian - lánykori nevén Twisted German - szemfelszedési módszert,
- életemben először kötök zoknit a szárától lefelé,
- kipróbáltam a sarok két oldaláról történő szemfelszedést,
- aztán mégis maradtam a rövidített soros saroknál, de ebből is megtanultam egy másikat,
- és végül majd az orránál a nemrég tanult kitchener stitchet fogom alkalmazni, nehogy elfelejtsem.

A fentiekhez még vegyük hozzá, hogy a kész munkadarab várhatóan alig 10 centis lesz, ekkorka alapterületen koncentrálódik ez a sokféle okosság, illetve ennyi minden trükköt kell bevetni ahhoz, hogy a végén büszkén átadhassuk a tízcentis izét a tulajdonosának :-D

Le is fogom majd fényképezni, de addig a fantáziátokra bízom, hogy próbáljatok elképzelni egy nagyon kicsi, napsütötte kajszibarack színében pompázó, zoknira egyébként meglepően emlékeztető játéktárgyat :-)

Bea zoknija mellett még szeretném a figyelmetekbe ajánlani Jucuu zokniját is, sőt, zoknijait, mert nála elég klasszul össze van gyűjtve mindaz egyben, amiről fent hadováltam. 

Update:



Így nézett ki félúton, és komoly problémát okozott, mire eldöntöttem, hogy a lábfej hosszát a saroktól, vagy a szára első részétől kell mérni :-D 




Ez pedig a kész-, illetve csak FÉLkésztermék, amit a szemfülesek már láthattak a Facebookos Kamilla-oldalon. Nem kéne egy fél pár zoknival villognom, de megálltam egy mosásnyi időre, hogy megnézzem, mennyit fog nyúlni, nehogy aztán kétéves koráig nagy legyen arra a babára :-)

2015. január 18., vasárnap

Tanuljatok más kárán - nem mindegy, melyik oldal lesz kifelé

Képzeljük el, hogy kötünk vidáman az egyik színnel, és eljön a pont, amikor be kell csatlakoztatni a másikat. Simán - mármint úgy értem, harisnyakötéssel - kötünk, a munka színén éles váltás következik, belép és játszik az új szín. Mindeközben a visszáján megjelenik egy olyan csík, aminek az alsó fele az új színnel van, a felsőben még egyszer utoljára visszafigyel a régi, és csak ezután vált rendesen az újra. Ismerős?

A Torsion sapkánál ebből előnyt kovácsoltam, és ezt a jelenséget hívtam segítségül a szürke és a lime közti átmenet kialakításához. (A Torsion is simakötéssel készül, de végül a minta fordított oldala kerül kívülre.)



Igen ám, de most babasapkát kötök, olyan pilóta-fazont, a homlokánál cuki széles felhajtókával. A felhajtható rész lustakötéssel készül, majd következik a sapkatest simakötéssel, így ni:



Tök jól néz ki, semmi baj vele, egészen addig, míg rá nem jövünk, hogy hoppácska, ez a szakasz lesz majd felhajtva kifelé, és akkor bizony ki fog látszani a színváltás helye, és így járunk csúfosan pórul:


Hát ez roppantul ciki, akkor most mi legyen? Pontosan az lett, amire gondoltok: bontás.
Ezt érdemli, aki nem gondolkodik, félútról vissza szépen a kályháig.
Na de a jó megoldás? Végül meglett!

Tegyük a visszáját a színére, legyen kívül ez a színváltós csík, úgy felhajtás után nem fog látszani. Királyság! Akkor ezen a szakaszon kössünk inkább fordítottal. A színén ugyan egyáltalán nem fog jól kinézni:



Viszont felhajtás után ilyen kis pofás lesz, tehát elértük a célt, fanfár, örömtűz és vállveregetés:


Ez a blogbejegyzés nem jöhetett volna létre, ha egyszer az életben időben átgondoltam volna, amit csinálok.

2015. január 10., szombat

Visszatérés Fair Isle viharos szigetére

Most megint norvégmintát kötök Anett miatt, mert ő kezdte :-)
A DROPS ingyenes mintáján, a Montreal fantázianevű virágos sapkán dolgozik most boldog-boldogtalan, és bár általában pont csakazértse szoktam az ilyenekbe beállni (ld.sose volt és momentán úgy gondolom, hogy nem is lesz SBS-kendőm), most én se bírtam a vezérhangyával.

A legutóbbi fair isle-próbálkozásom mérsékelt sikerrel járt, valójában tökéletes eredményre most se számítok. Sok bajom van még: eltévedek a mintában, nagyon nem éreztem még rá a megfelelő fonalvezetésre, váltakozik a feszesség, minden egyes tűváltásnál light idegrohamot kapok, és kevésnek érzem a meglévő két kezemet, mikor a kétféle fonal, bal és jobb kötőtű meg a damil hatfelé akarnak mászni), de már látom, ahogy kirajzolódik a minta, és ez tetszik, tehát időnként azért megveregetem a vállam. Máskor meg lebontanám a fenébe az egészet, mert összességében túl lazának tűnik, olyan trottyosan lóg minden szem - na de majd talán a blokkolás katonásan sorbaállítja őket.

Persze ezek gyerekbetegségek, és sok gyakorlással gyógyítható is mind, szóval azért optimista vagyok, csak ezen a fázison túl kell esni. Bár a kolleginák közül eddig még mindenki csak szuperlatívuszokban beszélt a fair isle egyszerűségéről, gyors és könnyed elsajátíthatóságáról, haladós és szórakoztató mivoltáról, én egyelőre még nem tudok ilyesmiről beszámolni :-D

Mindenesetre ha befejezem, biztos hogy nagyon büszke leszek életem második norvégmintás sapkájára, ami valójában az első IGAZI :-)







2015. január 4., vasárnap

Sapkák-sálak akcióban

Végül ilyen lett a Torsion. Sajnos a lime-os fele igazából nem áll nekem valami túl jól, de majd többször hordom a türkiz oldalával kifelé :-)



Majd egyszer talán megtanulok egyenletesen kötni, és tisztességesen fonalat csatlakoztatni, mert azért még jócskán van hova fejlődni, de ha nem lenne, már rég nem kötnék. Szóval jól is van ez így.

Judit húgom drukkereinek pedig egy bónusztrekk:


Nemcsak felvette a Renfrew garnitúrát, de kijött az erkélyre, hagyta magát lefényképezni, ÉS kedvesen nézett. Mondtam én, hogy neki sokkal jobban fog állni ez a szín, bár továbbra is fenntartom, hogy okosabban tette volna, ha valami vidám fiatalosat választ. De ha egyszer szabad kezet adtam neki, akkor maradjak szépen csöndben, én itt csak az iparos voltam :-)

2015. január 3., szombat

Lord Kitchener, a főgonosz

Bence unokaöcsém két hét múlva lesz négy éves. Amikor született, egy Baby Surprise Jacket kardigánnal terveztem fogadni. A miniatűr darab kötésével pillanatok alatt megvoltam. Egy darabban készül, a háta közepén pedig kötést utánzó öltésekkel (kitchener stitch, lánykori nevén grafting) kell összevarrni. Azaz csak kellett volna. Elolvastam az ügymenetet egyszer, kétszer, háromszor, megpróbáltam kibogozni, vagy legalább vaktában nekiállni, hogy majd közben megértem - de nem. Megijedtem, leblokkoltam, feladtam. A tenyérnyi kiskardigán idestova négy éve a dobozban őrzi a szégyenletes kudarc emlékét.

Ősszel újabb remek mintát találtam, a Torsion nevű sapkát. Hosszú csövet kötünk simakötéssel, középen megcsavarjuk, szorosan megkötjük, kifordítjuk, az elejét a végével összekötjük. A minta szerint I-corddal zárjuk le, de a projektek többségénél azt írták, hogy azzal egyáltalán nem lesz elég rugalmas. Nem baj, elkezdtem, októberben végeztem is a csővel, jött a befejezés. Akkor most mit csináljak I-cord helyett, kérdeztem azokat, akiket ilyenkor kérdezni szoktam, és azt mondták, hogy hát a kitchener stitch jó lesz. Uhh.

Akkor inkább hirtelen sok más dolgom lett. Karácsonyig kitartottak a mentségeim, közben kaptam pár jótanácsot, okos linket.

Annamari ajánlotta a Craftsy ingyenes videóját, amit sokáig meg se néztem, egyrészt mert vártam, hogy mikor lesz egyszerre egy csomó szabadidőm, amikor ráadásul hosszabb ideig nem is szól hozzám senki (mert sejtettem, hogy ez koncentrálós történet lesz), valamint bevallom, hogy - nem tudom, megmagyarázni, miért, de - egyáltalán nem csípem Anne Hansont, és nem annyira volt kedvem tőle tanulni :-)

A két ünnep közti egyik punnyadós estén szántam el magam. Önmagában a videó nem lett volna elég, mert én a simakötés visszáját akartam összedolgozni, de szerencsére találtam még hozzá írásos összefoglalót is, ami pedig a videó nélkül nem lett volna elég :-) Nem mondom, hogy egycsapásra, de elkaptam a lényeget.

Ma délután pedig összeszedtem minden bátorságomat, és...... idenézzetek:



Kitchener stitch, és én csináltam egyedül!  

A fentiekben megjelölt videót és szöveges összefoglalót bátran ajánlom mindenkinek, akinek szintén meggyűlt, vagy még csak ezután fog meggyűlni a baja ezzel a fránya Lord Kitchenerrel* :-) 

* Híres katonatiszt volt az öreg, aki háborús hőstettei mellett történelmi jelentőségűt alkotott a kötés terén is. A korabeli zoknik orrvarrása ugyanis feltörte a katonák lábujját a bakancsban, ő viszont kigondolt egy varrás nélküli zokniorr-megoldást, és bátorította a frontra kötögető hölgyeket, hogy inkább azt használják. Aki nem hiszi, itt járhat utána. 

2015. január 1., csütörtök

Az idei első

Persze ezt tavaly (a múlt héten :-D ) kezdtem, és igazából nincs is még kész, de majd amikor az utókor a munkásságomat tanulmányozza, akkor milyen érdekes lesz tudni, melyik volt az a projekt, amelyikkel az újévet indítottam, szinte átkötöttem magam 2014-ből 2015-be. 

Juditka óránként ellenőrzi a haladást, és nem elégedett... de nem tudok gyorsabban kötni. Viszont van még 3 napom, addig azért meglesz.


A sálhoz a Renfrew sapka mintáját használtam fel. 
Fonal: Morbidone (3 gombolyag a végcél, eddig 2 van benne, olyan 120 cm most)
Tű: 4 mm