2015. január 18., vasárnap

Tanuljatok más kárán - nem mindegy, melyik oldal lesz kifelé

Képzeljük el, hogy kötünk vidáman az egyik színnel, és eljön a pont, amikor be kell csatlakoztatni a másikat. Simán - mármint úgy értem, harisnyakötéssel - kötünk, a munka színén éles váltás következik, belép és játszik az új szín. Mindeközben a visszáján megjelenik egy olyan csík, aminek az alsó fele az új színnel van, a felsőben még egyszer utoljára visszafigyel a régi, és csak ezután vált rendesen az újra. Ismerős?

A Torsion sapkánál ebből előnyt kovácsoltam, és ezt a jelenséget hívtam segítségül a szürke és a lime közti átmenet kialakításához. (A Torsion is simakötéssel készül, de végül a minta fordított oldala kerül kívülre.)



Igen ám, de most babasapkát kötök, olyan pilóta-fazont, a homlokánál cuki széles felhajtókával. A felhajtható rész lustakötéssel készül, majd következik a sapkatest simakötéssel, így ni:



Tök jól néz ki, semmi baj vele, egészen addig, míg rá nem jövünk, hogy hoppácska, ez a szakasz lesz majd felhajtva kifelé, és akkor bizony ki fog látszani a színváltás helye, és így járunk csúfosan pórul:


Hát ez roppantul ciki, akkor most mi legyen? Pontosan az lett, amire gondoltok: bontás.
Ezt érdemli, aki nem gondolkodik, félútról vissza szépen a kályháig.
Na de a jó megoldás? Végül meglett!

Tegyük a visszáját a színére, legyen kívül ez a színváltós csík, úgy felhajtás után nem fog látszani. Királyság! Akkor ezen a szakaszon kössünk inkább fordítottal. A színén ugyan egyáltalán nem fog jól kinézni:



Viszont felhajtás után ilyen kis pofás lesz, tehát elértük a célt, fanfár, örömtűz és vállveregetés:


Ez a blogbejegyzés nem jöhetett volna létre, ha egyszer az életben időben átgondoltam volna, amit csinálok.

2 megjegyzés:

  1. Az utolsó mondat mindent visz, egyébként meg nagyon praktikus bejegyzés, köszi! :-D

    VálaszTörlés