2014. szeptember 30., kedd

Elkészült a fekete is

Nem kellett hozzá sok idő, hogy ezt a nyakmelegítőt is befejezzem. Nincsen róla sok mesélnivaló, az egyetlen különlegessége, hogy mindkét oldalát lehet kifelé fordítani, gombokat is direkt úgy válogattam hozzá, hogy legyen egy komoly és egy bohókás arca :-)

Így néz ki alaphelyzetben a mályvaszínű gombokkal, az alsót mondjuk elfelejtettem begombolni, de hát reggel volt még.


Mivel nem akartam a fekete gombokkal is egy ugyanilyen képet, így kigondoltam (vagy -gomboltam?) egy ilyen verziót is, ahol a két középső lyukon a fekete néz kifelé :-)


Ezt a fajta gombolást a Yellow Brick Road projektfotói között találtam, szerintem jópofa.


Itt pedig vállmelegítőként is kipróbáltam, sok értelme ugyan nincs, de akartam még egy képet, na :-D



Itt még azt is elmesélem, hogy új számítógépem van az irodában, de persze nem lehet rá semmit feltelepíteni, így a Picasát sem. Ezért aztán kipróbáltam a PicMonkey nevű onlájn, és többnyire ingyenes képszerkesztőt. Alapvetően főleg szerencsétlenkedtem vele, de mivel ebben is van automatikus javítás meg levágás, olyan nagyon még a magamfajta se bírja elrontani valószínűleg. Ja, és tud kollázst is készíteni, aminek örültem, mert mostanában imádok ilyesmikkel szórakozni :-D





2014. szeptember 28., vasárnap

Kormos nyakmelegítő

A legutóbbi szürke nyakmelegítőm sok mindenkinek tetszett, és a sorok között olvasva úgy értelmeztem, ha egészen VÉLETLENÜL készítenék egyet feketében, annak is lenne gazdája. Igen ám, csakhogy én neeeeeeem szeretem egymás után kétszer is megkötni ugyanazt.... de ettől még a vezérhangya beindult a fejemben.
Fekete fonalam van, hasonló minta van, szóval jöhet a következő :-D


Minta: Woven Cowl (ingyenes)
Fonal: Rial Filati Relax
Tű: 4,5 mm



2014. szeptember 25., csütörtök

Végre kész a kistakaró

Voltak pillanatok, amikor nem igazán voltam benne biztos, hogy ez valaha az életben el fog készülni. De ez a nap is eljött.

Meg vagyok elégedve az eredménnyel, de most egy darabig szerintem nem fogok takarót horgolni, illetve ha mégis, akkor nem 3,5-ös tűvel, nem kétsoronkénti színváltással, ja, és soha többé Cotton Gold.

A takaró egyébként majdnem egy méter széles, kicsit több, mint egy méter hosszú, majdnem pontosan 5 gombolyag fonal van benne, vagyis 50 dkg, mert ez a fonal tízdekás kiszerelésben kapható.

Volt, amelyik színből kevés volt, ezért egy csíkkal kevesebbet horgoltam belőle, mint terveztem (almazöld - abból horgoltam az elején a próbát, gondoltam, hogy visszabontom, és beledolgozom a takaróba, de még úgy se lett volna elég), aztán volt, amelyik úgy lett elég, hogy először kevésnek bizonyult :-D Akkor egy fél sort visszabontottam, kicsit szorosabban újrahorgoltam, és végül nagy nehezen még maradt néhány cm, hogy tisztességesen eldolgozhassam.
A pinkkel viszont végig tudtam rövidpálcázni a két egyenes oldalt, és még mindig maradt belőle.
Szóval így lett olyan, amilyen :-D

Munka közben majdnem mindenhol eldolgoztam a szálvégeket, néhány azért még maradt a végére, illetve keletkeztek újak a szegély miatt. Ezeket még elrendezem, aztán kérek egy időpontot az átadásra.

Mindenesetre ma reggel kivittem a parkba fényképezni. Ilyen ügyesen modellkedett :-)




2014. szeptember 19., péntek

Paving Stone - KÉSZ!

Egygombolyagos örömkötögetés, egyszerű minta, közepes tű, jópofa végeredmény, gyors sikerélmény. Felveszem a karácsonyi ajándékötletek listájára. 

2014. szeptember 17., szerda

Elmentem a Gombudvarba

Gombot vettem Gombudvarba' félpénzzel, persze hogy a készülő szürke nyakmelegítőhöz, de mivel nem tudtam eldönteni, hogy elegáns legyen, fekete bőrgombokkal, vagy inkább bohókás, bíborlila műanyagokkal, ezért aztán mindkettőből vettem.


A Gombudvar egyébként a legtutibb beszerzőhely, és az eladónénitől nem nagyon lehet olyasmit kérni, amire ne az történne, hogy felmászik a létrára, valamelyik polcról leszedi a valahányadik dobozt, egy kicsit kotorászik benne, és kiszedi PONTOSAN azt a gombot, amiről az előbb hadováltál, hogy hát izé, valami olyasmi kéne. (Régiposta utca 7-9., aki még nem ismerné eléggé. :-) )

Beács(acs)ka blogja

Na tessék, settenkedve blogol, és nem szól, kénytelen vagyok magamtól megtalálni.
Hosszú szoknyában száguld a rollerral, lobog a haja, fülig ér a szája, és amikor a kezével nem szépeket csinál, akkor jókat.
Röviden ennyit Beáról, a többit meg leírja ő maga: http://csacskasagaim.blogspot.hu/

2014. szeptember 15., hétfő

Kockaköves nyakmelegítő

Megkért egy ismerősöm, hogy kössek neki sapkát-sálat viszonylag vastag fonalból, de azért szép nőies legyen. Igent mondtam neki, de első körben tettem egy halvány kísérletet, hogy önző érdekből lebeszéljem a sálról, és meggyőzzem, hogy akarjon inkább nyakmelegítőt (mert azzal hamarabb kész vagyok), de nem sikerült, ragaszkodik a sálhoz, szóval hogy úgy mondjam, ezt megszívtam :-)

Pedig kedvcsinálónak szép kis kollekciót állítottam össze, hogy legyen miből válogatnia. A gyűjteményem annyira jól sikerült, hogy a saját kedvemet kiválóan meg is hoztam a Yellow Brick Road nyakmelegítőhöz. Annyira megtetszett a kihasználhatósága, ahogy ezerféleképpen lehet csavarni meg tekerni meg gombolni (nézzétek meg a linket), hogy még tegnap este belefogtam. Hogy az enyém lesz, vagy újabb közpréda, az majd eldől menet közben.

Világosszürke fonalat választottam hozzá, nem utolsósorban azért, mert olyan például volt itthon.
A minta nem bonyolult, az első ismétlés után fejből folytatható, mégsem unalmas. Oda kell figyelni, persze, de nem igényli azt a fajta koncentrációt, amit mondjuk egy megjegyezhetetlen csipkeminta. Közepesen vastag, 4,5-ös tűvel, a kellemes, jól kezelhető Relax fonalból kötve finom kis esti lazítós projekt.

Ajánlom kezdőknek, akik tudják már a simát és a fordítottat, de azért még szívesen maradnának egy téglalap biztonságos keretei között, és minden haladónak, aki egy gyors és jópofa ajándékötletet keres, meg akinek még tetszik :-)


Minta: Yellow Brick Road Cowl (ingyenes)
Fonal: Rial Filati, Relax
Tű: 4,5 mm 





2014. szeptember 13., szombat

Bányásztörpe-sapka Unforgettable fonalból

A végeláthatatlan favágós darabok között megint vágytam a gyors sikerélményre. Ebből lett ez a kis mókás horgolt sapka. Már rég kinéztem a mintát, és amikor véletlenül szembejött a lehetőség, hogy pontosan ugyanolyan fonalat is kaphattam, onnantól már csak az volt a kérdés, hogy MIKOR :-D És hát ma eljött az ideje.

Hibátlan, klassz, vagány. De ez se az enyém lesz, pillanatok alatt levadászták :-D

Ez az első munkám ebből a fonalból. Akril létére nagyon finom puha. Kicsikét szöszös, ez elvileg majd a mosással megszűnik. De elrontani nem szabad, mert a lehetetlenséggel határos a bontása az összeakadó szöszök miatt. Egyébként egyágú, nem teljesen egyenletes sodrású, de nem volt benne se annyira vékony, se annyira túl vastag rész, amit ki kellett volna vágnom és újracsatlakoztatnom. (Más fonalnál már jártam így.)
Síkban horgolva (kendőnek teszteltem, de az félbemaradt) gond nélkül elbírt volna 6-os tűt, így körben 5-ös tűvel mégsem lett tömör. Nem huzatos, csak laza, jó esésű. Meg vagyok vele elégedve. Remélem, a tulajdonosa jól érzi majd magát benne a télen.



Minta: Unforgettable hat (ingyenes)
Fonal: Red Heart Boutique Unforgettable (Parrot) a Fonalboltból 
Tű: a felső részhez 5 mm-es, a passzéhoz 3,75-ös (nem találtam a 4-est, de nem baj, jó lett ezzel :-D )

Talán lesz valami ebből a kardigánból

Egyszer lesz, hol nem lesz, az ujjleválasztáson innen, a raglánvonalon viszont - remélhetőleg - túl, lesz egyszer egy kardigán.
Meggyűlik vele a bajom, mert nem tudom eldönteni, szétválaszthatom-e ott, ahol most vagyok (indulok is nemsokára konzultálni a Nagy Bölcshöz, aki a Bocskai úti barlangjában délelőtt fogadóórát tart a magamfajta lúzernek), vagy kéne még szaporítanom egy kicsit ezeken a vonalakon.

Azt mondják, az a jó a fentről lefelé építkező raglánvonalas felsőkben, hogy az ember menet közben magára próbálhatja, és akkor látja, hogy megfelelő-e már a méret.
Igen ám, de itt még semmi nem fix, nincs ujja, amiről megállapíthatnám, hogy hónaljban szűk-e vagy netán bő, és mivel nagyon rövid, ráadásul elöl nyitott, még azt se érzékelem, hogy a mellemet lesz-e hol tárolnom benne, vagy majd hülyén szétfeszül a gombolásnál. Mindenesetre kezdem elérni a leírásban megadott centimétereket, szóval esélyes, hogy a felsőrésze sacc per kábé most van/lesz kész.

Igaz, a mintától kapásból el kell térni, mert ezen a tervezőcsajon, a Veerán, annyira hülyén tud állni minden, mint akit megfogtak a pulcsijának a nyakánál, felcsipeszelték egy szárítókötélre, és most ott lóg, bevág neki minden hónaljban, és túlságosan fenn van a nyaka.
Tök jó kedvcsináló, nem? :-D Most, hogy feltételezem, máris mindenki Veerától akar kardigánt kötni azonnal, hozzáteszem azt is, hogy meg kell nézni más rendes embereknek a projektjeit, amik viszont teljesen hordhatóan, sőt, többnyire nagyon klasszul mutatnak - miután az ember nagyjából eltalálta a saját méretét :-D

Ehhez viszont nekem még segítség kell.
Szerencsére tényleg halad a munka ezzel a böszmevastag fonal, és mondjuk a kötésképpel soha nem leszek elégedett - nem igazán tudok szépen dolgozni ezzel a fonallal, de van ilyen, máskor majd másból kötök, ezen meg majd javít egy kört a blokkolás - de ha végre egyszer átlátom a rendszert, akkor az nekem eléggé jó lesz.

Nagyon úgy tűnik, hogy az enyém nem így fog kinézni, mint az övé, itt a blogjában, hanem inkább rendes nyaka lesz, valahogy így:



Ezt a színt idén már nem választottam volna kardigánnak, de ez van, tavaly zsákoltam be magamnak, most aztán ígyjárás. Nem mintha nem tetszene, csak talán jobban tenném, ha nem öltöznék rózsaszín buboréknak, de mindegy, meglátjuk, az is simán előfordulhat, hogy tök jó lesz :-D



2014. szeptember 10., szerda

Úristen, elrontottam! Mi lesz most?

Nagyjából kétszáz szem fityeg a tűmön, 20 soronként kell gomblyukat készíteni, én meg boldogan fütyörészve épp aaaaaa.... basszuskulcs, a huszonnegyediknél tartok. Hát, ezt tútótuk, Béláim.
Lógó orral kezdeném a bontást, amikor eszembe jut, hogy az ilyesmit azért már ki tudom úgy javítani, hogy csak a rontás fölötti szemeken bontom le az utolsó négy sort.

Akinek kétségei vannak, nézze csak, így kell, nem boszorkányság. Mutatom.

1) Első lépés: ahogy azt már Ahmed, a halott terrorista is megmondta: "Location, location, location". Pontosan meghatározom, hogy hol a gebasz. Nekem 4 sorral korábban, vagyis a lustakötésben két csíkkal lejjebb. Ahová a horgolótűt bedugtam, oda kellett volna egy gomblyuk.


2) Második lépés: azt a 10 szemet ott lebontom, 4 soron keresztül. Addig bontok, amíg utána majd azt a sort kell először újrakötnöm, amelyikben javítanivaló van. Mivel sor végén vagyok, nem 4 rövid keresztszálam lesz egymás alatt a szemek helyén, hanem 2 duplahosszúságú hurok. A 10 szem most szabadon van, tűre szedem őket. Valahogy így. (Én most lányos zavaromban eggyel kisebb tűre fűztem fel őket, de mindegy.)


3) Most aztán kiválasztom az alsó huroknak az alsó szálát, felveszem szépen az ujjamra a fonalat, és megkötöm az első sort rendesen. Nosza.



4) Aztán megfordítom, és a hurok maradékából megkötöm a második sort. Azért érdemes figyelni, hogy tartsuk a szokásos feszességet. Ideális esetben a két sort most pontosan annyi fonalból kéne megkötni, mint elsőre. Sajnos ez a kép elég ramatyul sikerült, de ezt csak utólag vettem észre, és akkor már igazából nem annyira szerettem volna még egyszer visszabontani odáig, hogy újat fázisfotózhassak :-D


5) Akkor most még maradt egy hurok, tehát jöhet a maradék két sor. Megkötöttem ezt is, hipp és hopp. Elfogyott az összes fonalam, visszaértem ugyanabba a sorba, ahonnét a bontást kezdtem, és idessetek: van gomblyuk!




6) Akkor most az immáron hibátlan 10 szemet szépen vissza is pakolhatom a helyére, hogy megint mindenki egy tűn legyen.



7) Ez kész is van, folytathatom a kötést!

Nem is volt nehéz, ugye? Leszaladt szemet, kettévált szálat, véletlenül simán kötött fordítottat, fordítottan kötött simát, tehát ahol alapvetően a szemszám nem változik, olyan dolgokat lehet így egyszerűen kijavítani. Ahol változik a szemszám, az kicsit keményebb dió, mert több/kevesebb szemhez hosszabb/rövidebb fonal kellene, márpedig az ugye adott. Annyi van, amennyit belekötöttünk az anyagba eredetileg. Apró trükköket persze elbír, lehet azon a részen kicsit vékonyabb tűvel kötni, vagy kicsit vastagabbal, akkor kijön még egy szem, vagy elfogy a felesleg, ha épp egy fogyasztást "szúrtunk be" utólag.

Szóval javítgassatok bátran, küzdjetek és bízva bízzatok. Én a magam részéről ennél olyan sokkal bonyolultabb mintákat már nem tudok kijavítani, de erre a kicsire viszont annyira büszke vagyok, hogy feltétlenül szükségesnek tartottam másokat is a módszer kipróbálására buzdítani :-)
(Egyébként még az lenne egy jó megoldás, hogy nem rontjátok el, de az nekem pl. sose szokott bejönni :-D ))






Döglött akták

És kardigánok.
Bár elsőre inkább csak egy.

Tavaly elkezdtem egy Golden Wheat kardigánt, aztán abbahagytam. Hiába a sok-sok évre visszanyúló kötős múlt, az "igazi" ruhadaraboktól mégis félek, mint a tűztől, ki is találom mindig, hogy most éppen miért nem próbálom meg.

Pedig annyiszor mondták már, hogy ha normális vastagságú fonallal és tűvel dolgozom, akkor ahány szemből egy nyamvadt pár zokni megvan, ugyanannyiból már akár egy kardi is kijöhetne :-D

A másik, hogy rondán kötök hatos tűvel.

Na de most már tényleg jó lenne megharcolni ezekkel a mumusokkal, és ha csak EGYSZER túljutok a raglánvonalon meg az ujjak leválasztásán, meg azon, hogy megtanulom magamhoz mérni, jó-e már, vagy mekkora kell még, szóval ha egyszer átlátom a folyamatot, akkor valószínűleg nem fogom ennyire túlmisztifikálni. Ha meg ronda lesz, akkor ronda lesz, tanulódarab.

Szóval ez a terv. Ma :-D


2014. szeptember 7., vasárnap

Kiértem a sűrű erdőből, és új kendőm van :-)

Így sikerült ez az eltérítős kendő. Kicsike, nyakban hordható méret. Gyöngyös-bigyós-lógós, a hecc kedvéért. Tetszik nagyon, de ha találok rá jelentkezőt, akkor szerintem nem tartom meg.


2014. szeptember 4., csütörtök

Rendes fénykép a Xeranthemum sapkáról

...hogy ne csak azt az elfuserált szelfit mutogassam, amin egyébként is úgy néz ki, ami látszik belőlem, mintha valami előkarácsonyi partira helyes kis piros-zöld koboldnak öltöztem volna.

A fényképet Blanka kolléganőm kattintotta a jól bevált munkahelyi teraszon, az utómunkálatok viszont ezúttal az Eldugott Zugblog titkos műhelyében készültek :-)


A sapkát egyébként közprédává tettem a Facebookon, ahol az egyik zöld- és sapkamániás kedves kötőkollegina azon nyomban el is happolta.

Kezdhetem a következőt :-)

2014. szeptember 1., hétfő

Még mindig eltérítve

Egyelőre nem találtam vissza a fő-fő feladatomhoz, ilyen kis apróságoknak hagyom, hogy elcsavarják a fejemet. Szerintem tökéletes őszi sapka lett. És ez a fonal is nagyon szimpatikus.



Minta: Xeranthemum (ingyenes)
Fonal: Drops Cotton Merino
Tű: 3 és 3,75 mm 


Már megint bevittek engem a sűrű erdőbe :-)

Belekaptam egy-két dologba a napokban, mert sose bírok magammal. A gigantikus babatakaró 80 cm körül jár, közeledik a cél (100 cm), de egyre fogy a lelkierőm, és mindig találok valami mentséget, hogy most éppen miért foglalkozom mással. Nem olyan nehéz ez :-)

Lófráltam a neten nagyjából céltalanul, és persze megint megláttam egy jó kis kendőmintát, ingyeneset. Azonnal elkezdett villogni bennem a kijelző, hogy Delight---Delight---Delight. Először csak úgy csináltam, mintha ártatlanul megosztanám az egyik kötős-horgolós csoportban, mint csodaklassz inspirációt. Persze viszonylag pontosan tudtam, hogy nagyon rövid időn belül oda fogok somfordálni a fonalakhoz, kiszedem az egyik Delightot, és már ugrik a kezembe a horgolótű, tekerednek köré az első hurkok, alakulnak az első sorok, meg a továbbiak... és így történt, ami szerintem még soha, hogy egy nap alatt elhorgoltam egy teljes gombolyagot :-D

Most megpróbálom letenni, mert tényleg komolyan gondolom, hogy a végére kéne járni már ennek a takaró-dolognak, de addig is megmutatom, mire jutottam a tegnapi hirtelen felindulásomban.

Itt még nevezhetjük próbahorgolásnak, ártatlanul. "Jaj, én csak ANNYIRA kíváncsi voltam, hogy fogja kiadni a mintát ez a fonal."


Aha, persze. Akkor ez mi? :-D


De hát teljesen egyértelmű, hogy nem lehet abbahagyni valamit, ami így néz ki:



Az öcsém (!!!!!) azt mondta, ez már _egész_ jól néz ki, kéne belőle olyan tizenöt négyzetméter. A falra.



Mondtam neki, először is vegye meg a fonalat, aztán majd meglátjuk :-D

Minta: Road Trip Scarf, ingyenes 
Horgolótű: 3,75
Fonal: Drops Delight, 05-ös