2014. június 30., hétfő

Az energiatakarékos projekttartó tasak

Ha az ember stólát köt (vagy hát bármi mást, ami egy idő után túl hosszú, és nagy helyet foglal), sokkal könnyebb a sorok végén megfordulni, vagy úgy általában, sokkal könnyebb az egészet egyben arrébb rakni, ha beletuszkoljuk egy nejlonzacskóba, és éppen csak az a vége néz ki belőle, amelyiken dolgozunk.

A folyamatban lévő projektjeimet eddig is nejlon-vagy papírzacsiban hurcoltam magammal, de amikor haladni akartam velük, akkor általában a fonalgombolyagot hagytam benne a zacskóban, magát a munkadarabot pedig kiszedtem teljesen, aztán a térdemre terítve zsonglőrködtem vele. Tegnaptól ennek vége! Fonal a táskámban/mellettem, az ölemben csak a stóla "tömörített verziója", és máris nem lep el mindent a madzag meg a félkész cucc.

 Igaz, ehhez nem árt, ha egy úgynevezett "center-pull" gombolyagunk van, vagyis gombolyítás után nem a külső végét kapjuk el a fonalnak, hanem valahogy kipiszkáljuk belülről az elejét, és azzal kezdünk kötni. Ebben az esetben a gombóc nyugton marad ott, ahová letesszük, nem közlekedik összevissza, nem pörög semerre, szépen leültetjük magunk mellé, vagy berakjuk a táskánkba, és onnantól nincs vele gond, gyönyörűen jön a közepéből a fonal.

Hihetetlen, hogy ezek az apróságok mennyit lendítenek a munkán. Kényelmesebb, rendezettebb, hatékonyabb - milyen kár, hogy nem fedeztem fel korábban.

(Vajon mindenki rájött már rajtam kívül? :-D )

2014. június 23., hétfő

Babatakaró - az első csíkok

Van, amikor nem haladhatok a tervek szerint, mert pl. titkos ajándék lesz, amit készítek, és jobb lenne, ha a célszemélynek még a családja se nagyon látná, mert a végén még elárulják a meglepetést.

De egy lazítós, teraszon üldögélős hétvégét nem hagyhatok csak úgy elmenni kötés és horgolás nélkül, mindig van tehát B-projektem, most egy babatakaró, amit végre elkezdtem.


Cotton Gold fonallal még soha nem dolgoztam, mondjuk úgy, hogy össze kell szoknunk, de a színek nagyon tetszenek, és már most látszik, hogy igazi kislányos darab lesz - pár hét múlva. Attól tartok, JÓ pár hét múlva :-)

Tű: 3,5 mm, Boye's

Multikulti

Mindenféle babonák ötvözésével hátha csinál egy kis pénzt a szerencsehozó mandalára pakolt malacpersely. Esetleg a jobb hatékonyság eléréséhez még meg is lehetne vuduzni egy kicsit, ha már...







2014. június 18., szerda

Forest Fruit Mandala

Eredetileg Blackberrynek szerettem volna keresztelni, de arról mostanában már csak a telefon jut mindenkinek az eszébe, a sima Berryről viszont a Chuck, arról meg a Norris.
Norris mandalának pedig csak nem nevezhetem.
Na ugye.

Bemutatom tehát az erdeigyümölcsös mandalámat, amit nem is olyan egyszerű fényképezni, mert csak akkor lenne igazán szép, ha sima felszínre sikerülne kiteríteni. Ezt nem mindig lehetett megoldani, viszont ennek ellenére mégis olyan jól mutatott a fűben, hogy hát jaj, legyen róla ilyen kép is. Ilyen palacsintás.


Aztán egy kerítéses, mert jól nézett ki:



Meg hát disznós, az feltétlenül.


Fonal: Safran
Horgolótű: 3 mm
Minta: három forrásból összeollózva, mégpedig ez a Buddha-mandala, Little Spring Mandala, Rainbow Vermicelli Mandala 

A munkáról összességében annyit érdemes tudni, hogy mandalát horgolni jó. Könnyű, gyors és érdekes kis kihívás. Tipikusan dísztárgy lesz belőle, vagy egy nagyon szép semmi, tehát inkább akkor ajánlom, ha új fonalat akartok kipróbálni, maradékokat valamibe beletuszkolni, vagy megnézni, jól működnek-e egymás mellett a kedvenc színeitek. Meg persze akkor, ha a kerti asztalkátokra kisdobos-becsszóra mindig is szerettetek volna egy ilyen kör alakú kisterítőt. (Ja, és akkor, ha megcsíp a mandalahorgoló-bogár, mert olyankor viszont úgyis hasztalan mindenféle ellenállás. Köztudottan :-D ) 

2014. június 16., hétfő

Reklámozzunk állattal!

Szerettem volna megmutatni az elkészült díszpárna-előlapot, de csak szombat estére készültem el az összes négyzettel. Ilyenek voltak egymás mellé lepakolva.


Persze hátravolt még az összehorgolás, de bizony hiába igyekeztem és koncentráltam,...


... sajnos nagyon lassan haladtam, főleg miután ez az őrző-védő harci kutya is beállt segíteni:


Egyrészt elvitte a gombolyagot a kis büdös, másrészt annyira örült a Szép Új Játszószőnyegének, amit nyilvánvalóan Csak Neki Horgoltam, hogy lefeküdt rá, és eszébe se jutott arrébb vonulni :-D


Már jócskán besötétedett, mire végeztem az összedolgozással, másnap délelőtt pedig már vittem is átadni. Katának nagyon tetszett egyébként, és megígérte, hogy mutat majd képet, amikor elkészül a hátlappal, és beöltözteti a párnáját. Nála valószínűleg nem lesznek a környéken izgága kiskutyák :-D

2014. június 6., péntek

Feltétlenül és azonnal muszáj és akarom, és K.E.L.L.

Létezhet sok minden, amire egy túlzsúfolt és lepukkant retro panellakásban szükség van, de a cuki horgolt biszbaszok valahogy NEM tartoznak ezek közé. Belátja ezt az ember lánya jobbik eszével, persze, nyilván, csak hát van egy apró, jelentéktelen, említésre alig-alig méltó kis probléma: cuki biszbaszokat horgolni sajnos jó :-D

Mindig úgy van, hogy a dolgok mennek a maguk rendje szerint. Bele se szólhatunk. Megtaláltam ugye a kedvenc színpalettámat, azt a szedreset. Legközelebb a fonalboltban addig pakoltam a színes gombolyagokat, míg összeraktam az én palettámhoz leginkább hasonlító színösszeállítást. Ezt persze muszáj volt megvásárolnom, mert K.E.L.L. Közben horgolós blogokat nézegettem csak úgy a nézegetés miatt, meg hogy a másik fonalamhoz mintát keressek, szerencsére egyébként ahhoz is találtam :-) Viszont ott voltak ezek a gyönyörű mandalák mindenhol, lépten nyomon. Naná, hogy pillanatok alatt eldőlt, muszáj nekem is otthonra egy ilyen, nem is értem, hogy élhettem eddig nélküle.

Én ilyenkor már küzdelem nélkül meg szoktam adni magam, most minek kapálózni. Úgyis meg fogom csinálni. Nem tudom még, hogy pontosan hová teszem, meg hogy fog kinézni, semmit se tudok, de mandalát horgolok, és ez nekem jó.






2014. június 3., kedd

Mediterrán terasz-party

Ebéd után kivittem a bandát, leraktam őket egymás mellé, és mondtam nekik, hogy tessék szépen játszani,



de ők itt négyen mindig összefogtak,


és ezt a szegény ötödiket kiközösítették.


Na de majd nemsokára lesz még néhány (tizenegy) kispajtásuk, és akkor remélhetőleg senki nem fog kilógni a sorból.

Hogy kössünk le (túl) sok szemet egyszerre?

Soha életemben nem kellett még egyszerre 9 szemet fordítottan egybekötnöm, de ha egyszer kéne, akkor asszem, elég nagy bajban lennék, mert kettő az teljesen rendben van, és ha szörnyen muszáj, akkor még három szemen is át tudom tuszkolni a kötőtűmet egyszerre, na de KILENC? Nemá'.

Nem kötök most semmi olyasmit, amihez erre szükség lenne, csak épp függeni voltam a szokásos helyeken, és olvastam erre egy jó trükköt, amit nem ismertem, és feltétlenül el kellett hoznom magammal. Itt volt eredetileg: http://espacetricot.wordpress.com/2014/05/29/and-then-purl-some/

Vagyis átpakolok hetet a jobb tűre, a nyolcadikat meg a kilencediket összekötöm, és utána a többit visszafelé egyesével áthúzogatom rajta, kész, ENNYI. Zseniális. Mér'neméntaláltamki.

2014. június 2., hétfő

Szándékos önsorsrontás csipkefonallal

Aki úgy gondolja, hogy a kötés egy megnyugtató, kikapcsoló tevékenység, és közben az ember elengedi a hétköznapok összes feszültségét, kisimulnak az idegei meg a ráncai, és félóra után úgy teszi le a tűket, hogy nnnnnna, most fiatalodott tíz évet - az nagy tévedésben van, vagy még nem kötött semmit az idegtépő, agysejtpusztító Drops Lace fonalból.

Egyrészt ugye iszonyatosan vékony. Ez még nem lenne baj, más csipkefonalakat simán köt az ember 2-3 számmal nagyobb tűvel, és a végén mégis szépek lesznek, de a Lace nem, sőt, ez ronda lesz tőle, szóval 3,25-ösnél nagyobbal meg se mertem próbálni. Izé. Nem mondanám, hogy haladós. Toporog egyhelyben, és nem igaz, hogy egy hónapja kötöm, és még mindig SEMEKKORA.

Másrészt csúszik, könnyen leszaladnak a szemek, aztán szöszös, ezért nehéz bontani (tudom, nem kell elrontani), szóval minden szépsége ellenére utálatos egy fonal.

Pozitívabban szemlélve viszont úgy is mondhatjuk, hogy minden utálatos tulajdonsága ellenére nagyon szép fonal, puha, nőies, selymes fényű, lágy esésű, tehát miután lehiggadtunk, és hajlandóak vagyunk csúnya káromkodások nélkül újra kézbe venni a kötést, büszkén gyönyörködhetünk a szépen lassan, de azért apránként mégiscsak haladó munkánkban :-)


Muir a hetedik ismétlés tájékán.