Most inkább megint a takaró

Időnként kénytelen vagyok beismerni, ha valami nem jött össze. Mostanában éppen a raffiakalapom lett totális csőd. Túl nagy, túl ronda, és még a karimáját is túlszaporítottam.
Azért nem olyan nagy tragédia ám ez, csak akkor nem szúrnám el, ha meg se próbálnám, és a következő nekifutásnál már majd hasznosítani tudom a mostani tapasztalataimat. Ámde most szörnyen utálom, és egy darabig rá se akarok nézni :-D

Elővettem tehát egy másik projektet, ami ráadásul még fontosabb is, mert ajándék lesz.
Emlékeztek erre a babatakaróra? 
Majdnem egy hónapig feküdt félresöpörve, és ha nem akarom, hogy a barátnőm kislánya az érettségijére kapja meg azt, amit élete első takarójának szántam volna (de ezt nagyon csúnyán bebuktam, ugyanis Maja már 4 hónapos, és nyilván éppen elég takarója van), akkor eléggé bele kell húznom.

Nagyjából az egyharmadánál tartok, és most éppen így néz ki:

Igyekszem, mert minél lassabban horgolom, annál nagyobb fog kelleni :-D