Ez ugye nem így fog kinézni? - kötéspróba tweedből

Ledobtam ma a láncot, nézni se bírom a horgolásaimat, pedig egyébként a mai bevetések hatására - kőbányai önkormányzat, földhivatal, megint kőbányai önkormányzat, kispesti gyámhivatal így zsinórban egymás után - pont annyi agyam maradt, amennyi arra lenne elég, hogy a kis görbe kampómmal kis egyforma rövidpálcákat karmoljak egymás után.

De én akkor is kötni akarok, és kész. Mit lehet kötni, amihez nem kell koncentrálni, ami olyan lesz, mint a levegővétel, és jólesően bele lehet merülni mélán a megszokott, sima mozdulatok ritmusába? Hát kötéspróbát :-D
Normális esetben ezt az emberek nagy része gyűlöli, és szükséges rossznak tartja - én is -, de most kifejezetten az kellett, kötni bele a vakvilágba, egy valamit, ami igazából semmi, csak úgy van, viszont tökéletesen meg lehet indokolni, mert tényleg kell.

Micsoda szerencse, hogy - persze véletlenül!!!! - PONT van egy csomó fonalam, amiből még nem tudom, mi lesz, csak nagy vonalakban sejtem, de hogy mintát választhassak hozzájuk, nem ártana tudni először, hogy fognak viselkedni munka közben, és majd megkötve.

A Kiss the Frog tweedfonal például fejtörést okoz. Elméletileg azt tudja, hogy az első mosáskor a víz hatására megduzzad, kinyílik, és akkor mutatja meg igazán, hogy milyen lesz. Rusztikus marad, de sokkal egyenletesebbé és összefüggőbbé válik, nem ennyire kaotikus hálószerű.

Nos.
(Azt hiszem, ezt a szót, hogy "nos", még soha nem használtam életemben, mert nem tetszik. De most nos van.)
A kötéspróba egyelőre elég sajátosan néz ki.
Úgyhogy remélem, igaz minden, amit eddig mondtak erről a fonalról, mert van hová fejlődni.

Ezen jobban látszik a színe.

Ezen meg jobban látszik, hogy egyelőre elég ronda szegény :-)